Advent 4.

Advent 4. vasárnapján nagy szeretettel köszöntöm a Kedves Olvasót a mai újszövetségi Ige szavaival: „Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.” (Zsid 12,12-13.)

Szinte már csak karnyújtásnyira vagyunk Karácsonytól, attól az ünneptől, amire a legtöbbet készülünk. De már most tudjuk, látjuk, hogy ez a karácsony sok tekintetben nem olyan lesz, mint a korábbiak voltak. A világjárvány erre is rányomta, rányomja a bélyegét, mint hónapok óta sok minden másra, ami része az életünknek. Érezzük: belefáradtunk az új helyzetbe, s a várt vagy remélt felüdülést önmagában az ünnep nem fogja meghozni.

Ezért is tartom nagyon időszerűnek a fentebb idézett apostoli biztatást, a lankadt kezek, a megroskadt térdek megerősítésére, az egyenes ösvényen történő járásra. Mert ha fizikailag nem is, de érzelmileg és /vagy lelkileg meg-megroggyantunk az elmúlt hetek, hónapok harcában, küzdelmében. Ám ha Karácsony üzenetére gondolunk, – s nem azon siránkozunk, hogy nem ünnepelhetünk a megszokott módon –, akkor fel kell, hogy kapjuk a fejünket: Krisztus megjelenését a próféta éppen ezekkel a gondolatokkal harangozta be már évszázadokkal korábban: „Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! …Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt!” (Ézs 40,3. 5.) És hogy milyen lesz az ígéret gyermeke? Olyan, Aki képes megerősíteni a lankadt kezeket, a megroskadt térdeket, vagy éppen meggyógyítani a sántát: „az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5.)

Advent 4. vasárnapján ne a körülöttünk tornyosuló nehézségekre tekintsünk, hanem készítsük szívünket azzal az Úrral történő találkozásra, Aki képes ma is tanácsolni bennünket akkor, amikor tanácstalannak érezzük magunkat! Azzal, Aki segít legyőzni a bennünk lappangó félelmeket, miközben sok félelmet gerjesztő ténnyel kell szembenéznünk! Azzal, Aki az első Karácsonykor az örökkévalóság üzenetével érkezett erre a földre, hogy minket is részévé tegyen annak! Azzal, Aki az Isten békességét hozta el mindannyiunk számára, mellyel megbékéltet bennünket is Önmagával.

Legyen hát ilyen Adventünk, hogy igazi, Istentől megáldott Karácsonyunk legyen!